Mint sok egyéb területen, a szemüveg használatának történetében is kérdéses, hogy a keleti vagy a nyugati tudomány alkalmazott eloször látásjavító lencséket. A leírások szerint az ókori római katonák már kezdetleges napszemüvegeket viseltek. A déli területek légióiban sötét kristályokat használtak, hogy a katonák szemét megóvják a tuzo napsütésben.

 

 

 

  

 

Egyes források szerint a kínaiak is készítettek színes üveglencsés szemüvegeket, de a mai feltételezések szerint ezzel nem a látáshibákat korrigálták, hanem inkább a nekik tulajdonított mágikus hatásuk miatt viselték.

 

Az elso hitelesnek tekinthetö nyugati források szerint a neves középkori kísérleti fizikus, Roger Bacon írta le eloször a lencsék nagyítóképességét 1262-ben.

 

Ezt követoen 1280 körül Alessandro di Spina firenzei mester fejlesztette ki az elso szemüvegeket, amelyek hamarosan nagyon népszeruek lettek, és rohamosan terjedtek el Itáliában és Európában. (kép:eyewear.net)

 

 

 

 

 

 

 

A szemüvegek muködésének magyarázata azonban több évszázadon keresztül, egészen 1604-ig, Johannes Kepler tanulmányának megjelenéséig váratott magára. A szemüveg továbbfejlesztoi között szerepelt az amerikai államférfi és tudós Benjamin Franklin is, aki eloször készített bifokális szemüveget. Egy keretbe két különbözo töroereju fél lencsét erösített, a felsöt távolra nézéshez, az alsót olvasáshoz. Az ö bifokális lencséit még a keret tartotta össze, késobb a lencséket összeragasztották. Ma úgy készítik a bifokális lencsét, hogy ugyanannak az üvegnek a két felét különbözo töröerejüre csiszolják.

 

 

A kontaktlencse gondolatát már Leonardo da Vinci is felvetette 1508 körül. Ötlete René Descartes munkáiban bukkant fel ismét, aki már tervezett is kontaktlencsét 1636-ban.

 

A megvalósítás azonban még sokáig váratott magára. Az első viselhető kontaktlencse csak 1887-ben készült el Adolf Fick tervei nyomán. Müanyagból 1948 óta készítenek kontaktlencsét, a lágy kontaktlencsék pedig a 70-es években terjedtek el.

 

 

 

A napszemüveg rövid története
 

 

 

 

 

Napszemüvegeket már az ókori római katonák is viseltek. Császáraik, miközben a gladiátorok küzdelmét figyelték, szépen metszett smaragdot emeltek szemük elé (a zöld kövek megszürik a napfényt). A kínaiak a Ming-dinasztia idején (1366-1644) színes hegyikristályból (átlátszó kvarcból) készítették színes üveglencsés szemüvegeiket, elsôsorban a nekik tulajdonított mágikus hatás miatt. Ôket is megelôzték a hó vakító fénye ellen védekezô eszkimók, akik az elsô "napszemüvegeket" készítették - bálnacsontból: a szem elé helyezett csontba keskeny réseket vágtak.